Új korszak kezdődik

"Aki új tájakat akar felfedezni, át kell vészelnie, hogy előbb nagyon sokáig nem lát biztonságos partot." Andre Gide

fotó: Rachael Talibart

Már gyerekként figyelő típusú létező voltam, emlékszem sokat nézelődtem, figyeltem, bambultam, révültem...buszon, metrón, villamoson. Ösztönösen tettem, amit ma már tudatosan csinálok. A látott képeken keresztül utaztam, térben és időben. A tudat számára ugyanis a képek ablakok, melyek kiLÁTÁST biztosítanak és önismerettel társítva beLÁTÁShoz vezetnek. Nem mondom, sok tanulás és tapasztalás után tudom csak ezt a KÉPességet használni és egyúttal arra is rájöttem, hogy amíg nem én használtam őt, addig ő használt engem. Végülis sikerült megszelidítenem, vagy ő szelidített meg engem? Mindegy, hiszen MINDEN EGY! Most, hogy már mások kilátásaival és képeivel is dolgozom, azt is megtapasztaltam, hogy ez a képesség sokaké. Természetesen vannak, akiknek elérhetőbb távolságban van, azaz már tapasztalják ezt, ilyenek szerintem a vizuális művészek. A vizualitás = láthatóság, láttatás. A tárgyak, események, érzések, gondolatok, fogalmak képi megjelenítése. Művész alatt pedig azt értem, aki képes megbízni az intuíciójában a rációval szemben, tehát azt, akinek erős a hite. A jelneleg zajló események, két kulcskérdése éppen ez: miben hiszel és mit látsz? Nézz ki hát az "ablakon" és ha nem tetszik, az amit látsz változtass! Feltéve, ha vágysz egy új tájra... egy új kalandra! S ha kell egy iránytű; itt vagyok és jövök még gyakorlatorientált, alkalmazható tudással és feladatokkal a fejlődés és önismeret jegyében.

Ha pedig úgy érzed nem megy egyedül online konzultációért keress bátran, vagy bátortalanul. ;) Várlak szeretettel, Judit Herbály

#latasmod #onismeret #lelekkaland